Az új lány

  2014.12.19. 10:03

Mind azt hittük, hogy egy átlagos nap fog kezdődni. De nem így történt... Minden úgy kezdődött akár a többi hétfő reggel. Bementünk az osztályterembe és vártuk, hogy elkezdődjön az óra. Első óránk osztályfőnöki volt és abban a hitben ringttuk magunkat, hogy csak egy átlagos óra lesz, de persze, ha valmit nagyon remélünk az általában mindig ellenkezőleg sül el. Mikor az osztályfőnök bejött a terembe mellette egy eddig még ismeretlen lány tűnt fel.

-Kérlek gyerekek üljetek le- kezdte az osztályfőnök. -Ő itt az új osztálytársatok. Kérlek mutatkozz be a többieknek.

Úgy tűnt kissé szégyellős és a szája elé rakta a kezét. Majd nem sokkal később megszólalt:

-Az én nemevem- kezdte. -Himeragi Yukina. Örvendek a találkozásnak. A szüleimmel nemrég költöztünk ide ezért kicsit megijedtem. Azt hittem majd rosszul fog fogadni ez az osztály. Ennyit szerettem volna mondani.

-Köszönjük- vette vissza a szót az osztályfőnök. - Keress magadnak egy helyet és ülj le.

-Rendben van. Köszönöm.-ezután az újlány leült az egyik üres padba és utána már minden átlagosan telt. Szünetben a fiúk körbevették szegény Yukinát így Tetsu-val segítettünk neki megszabadulni a tömegtől, hogy kicsit megnyugodjon.

-Köszönöm szépen- mondta miután már magához tért. -Az én nevem Himeragi Yukina.  És a tietek?

-Engem Kise Historiának hívnak- kezdtem, majd Tetsu átvette a szót.

-Én pedig Kuroko Tetsuya vagyok- mondta teljes nyugodtsággal.

-Wow. Milyen furcsa- kezdte kicsit nagyobb lelkesedéssel.-Kuroko-kun a hajad nagyon furcsa. Ez az eredeti hajszíned?

-I-igen miért kérdezed?- kérdezte meglepődve.

-Csak azért mert még nem láttam ilyet. Világoskék a természetes hajszíned.

-Hahahahahahaha- már nem bírtam ki nevetés nélkül.

-Valami baj van Kise-san?

-Nem nincs. Bocsánat. És hívj nyugodtan Historiának. Tényleg! Tetsu szerinted az edző megengedné, hogy.... Remélem nem baj ha Yukina-nak hívlak.

-Nem egyáltalán nem baj. Mit is akartál mondani?

-Tényleg. Gyors leszek, mert most tesi lesz. Tehát az edző megengedné, hogy Yukina-chan bejöjjön a mai edzésre?

-Igen meg. Miért?

-Akkor jó. Yukina-chan van egy meglepetésem, ami ma délután a tesitermben vár. El tudsz jönni?

-P-persze. De mégis mi volt olyan nevetséges?

-Bocsáss meg, ha titokzatos vagyok, de ezt látnod kell. Hidd el tetszeni fog. De most mennem kell. Tesire még át kell ötözni úgyhogy majd találkozunk Yukina-chan- azzal már szaladtam is, de nem feledkeztem meg a pusziról Tetsu-nak. Nyomtam egy puszit Tetsu arcára azzal már szaladtam is az öltöző irányába.

***********************************************************************

Historia-chan elszaladt de Kuroko-kun még itt maradt. Majd leesett, hogy neki is tesije lesz és azzal elment ő is.

"Mégis mi folyik itt? Kuroko-kun és Historia-chan...? Na mindegy. Még el kell intéznem pár írásos cuccot vagy mi a fenét. Azt hiszem azt mondta az osztályfőnök."- gondoltam és elindultam az ajtó fele, de beleütköztem egy.... Egy falba? Egy hatalmas falba?

-Öhmm.. Elnézést nem figyeltem oda- mondtam kissé meglepődve.

-Heee?- szólalt meg a fal amibe beleütköztem. -Ja semmi baj. Legközelebb nem állok meg Historiachin osztálytermének ajtajában.

-Várj!- kiáltottam mielőtt elment volna. -Te ismered Historia-chant?

-Hmm?- fordult vissza a lila óriás. -A kosárcsapatból mindenki ismeri őt.

-Szóval te a kosárcsapat tagja vagy. Igaz?

-Igen, de most mennem kell, mert lassan elfogynak az édességeim. Viszlát az edzésen.

-Rendben van. Viszlát később...- mondtam kissé meglepődve. "Honnan tudja, hogy én vagyok az aki délután "vendég" lesz az edzésen?.... Na mindegy. Megyek és megkeresem a titkárságot és elvégzem az írásos dolgok rám eső részét."

Ezt követően nem történ semmi átlagtól különböző dolog és nem ütköztem bele lila hajú srácokba.

***********************************************************************

-Hahh. Mégis mi tart Yukina-channak ilyen sokáig?- kérdeztem félig magamtól félig pedig Tetsu-tól.

-Nem tudom- válaszolta a mellettem álló világoskék hajú srác.

-Én sem tudom. De nemsokára kezdődik az edzés.... -kicsit elgondoltkodtam és végül a megfontolt mondatomat csak kinyögtem. -Tetsu. Szerintem menj és öltözz át majd én megvárom Yukina-chant.

-Öhmmm... Biztos? Nem fogsz elkésni?

-Igen, biztos és nem, nem fogok. Menj csak. Ha kések akkor csak én késsek. Rendben?

-Igen. Akkor majd találkozunk a tesiteremben- aztán nyomott a homlokomra egy puszit és már ment is.

-Hahh... Rendben van. Remélem, hogy mostmár siet Yukina....- nem is telt el sok idő és kilépett Yukina-chan a termből. Látszott rajta, hogy ideges egy kicsit, tehát nyugtatásul megfogtam a kezét és azt mondtam, hogy:

-Nem lesz baj. Nincs miért aggódni. Rendben?- amint kimondtam ezt a néhány mondatot láthatóan nyugottabb lett mint előtte.

-Rendben van- mondta nyugott hangon. -Akkor mehetünk?

-Igen. Nincs miért tovább itt ácsorogni. Igazam van?

-I-igen. Amúgy délelőtt találkoztam....- belefolytottam a szót és folytattam a mondatát.

-Találkoztál egy hatalmas lila hajú sráccal aki a termünk előtt állt. Igaz?

-Igen, de... Honnan tudtad?

-Onnan, hogy mielőtt elment édességet venni eljött, hogy szóljon, hogy keresett engem és beléd botlott. Azt hiszem azt is mondta, hogy ismer engem nem igaz?

-Tényleg. És azt is, hogy a kosárcsapatból mindenki.

-Hát igen. De néhányan ismernek csak személyesen. És ebbe a néhányba tartozik Tetsu és Murasakibara is. Na meg persze a bátyám, Aomine, Akashi, Midorima és az edző. Csak ők ismernek személyesen és csak ők tudják, hogy mire vagyok képes. Ja meg Momoi.

-Öhmmm. Kuroko-kun és Kise-kun tiszta, de kik a többiek?

-Nem akarok lelőni semmit, úgyhogy csak annyit mondok, hogy majd meglátod.

-Rendben van... Akkor még egy kérdésem lenne.

-Mi lenne az? Tedd csak fel nyugodtan.

-Miért pont a kosárlabdát választottad?

-Hát ez egy jó kérdés. Azért mert a többi sport igen messze állt tőlem, már kiskoromban is. Ez az egyetlen sportág amiben jó vagyok. Akashi szerint tehetséges vagyok, akárcsak Tetsu. De egyenlőre még nem tudom, hogy miben.

-Ez elég relytéjesen hangzik. Remélem hamar rájössz a tehetségedre Historia-chan. És lehet mégegy kérdésem?

-Hahaha. Persze ezen kívül lehet. Mondd csak.

-Minden edzésen részt veszel?

-Természetesen nem. Van olyan alkalom amikor csak a kispadon ülök és.... Hát nézem a többieket, de az esetek nagy részében én is edzek a többiekkel együtt.

-Értem. Lehet hogy kicsit sokat kérdezősködök, de azt még nem értem, hogy miért a férfi kosárcsapathoz csatlakoztál. Ezt még nem értem.

-Az egyetlen ok, hogy nincs női csapat. Ennek ellenére én nagyon jól érzem magam a fiúkkal. Mármint együtt hülyülünk meg együtt szórakozunk. Ja meg együtt megyünk jégkrémet enni. Az egyetlen baj, hogy a meccseken csak úgy lehetek ott, hogy csak nézem őket. De ennek ellenére minden meccsre elkísérem a csapatot.

-Mostmár mindent értek. Csak még egy kérdés. Hányan vannak ezek a tehetséges emberek?

-Igazából a nevük Csodák Generációja. És amennyire én tudom csak hatan. Nem tudok arról, hogy lenne még más is aki ilyen tehtséges, mint ez a hat srác.

-Csodák Generációja... Elég érdekes. És köszönöm, hogy elmondtad ezeket. Így mostmár mindent értek.

-Szívesen. Itt is vagyunk. Várj meg itt kint Yukina-chan míg átltözök. Rendben?

-Oké. Itt várok.

**********************************************************************

Historia elment öltözni én pedig itt maradtam a folyosón. Teljesen egyedül. Majd egy sötétkék hajú srác jelent meg a folyosó túlsó végében majd mikor elért hozzám, megállt mellettem. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak és ahogy megszólalt azzal kizökkentett ebből a dermedt állapotból.

-Hello. A nevem Aomine Daiki. És te?

-H-H-Himeragi Yukina- dadogtam. -Ö-Ö-Örvendek a találkozásnak.

-Úgy szintén. Szóval te vagy az akiről Akashi dumált. Egész helyes vagy. Honnan jöttél?

-Az igazat megvallva nem igazán emlékszem a város nevére. Sajnálom.

-Hahahahahah. Ilyet sem hallottam még. Valaki nem emlékszik a város nevére ahol lakott. Na mindegy. Úgy gondolom, hogy ha te itt vagy akkor Kise húga pedig öltözik.

-Igen. Mesélt rólad, de nem sokat tudtam meg. Mármint azt mondta, hogy szeretné, ha megismerném mindannyiótokat.

-Ááááá. Értem. Tehát többet szeretnél tudni rólam. Igaz?

-Fogalmazhatunk így is.

-Jó. Mint mondtam a nevem Aomine Daiki. Van egy húgom aki mellesleg Kise baránője és stylistja. Én vagyok a Csodák Generációjának a zsákoló királya. A többiekkel ellentétben én egyáltalán nem szeretek edzeni, de edzek, hogy még jobb legyek, de már kezdem unni. Satsuki egyfolytában nyaggat, hogy "Dai-chan edzened kéne. Dai-chan holnap meccs lesz, legalább azt ne hagyd ki. Dai-chan ez. Dai-chan az." és a többi. De igazából a szívem mélyén örülök neki, hogy van valaki aki figyel arra, hogy mit csinálok.

-Értem. Szóval a Csodák Generációjában mindenkinek más színű a haja. Igaz? Ez az eredeti hajszíned? Vár még rám furcsább is a különböző hajszíneknél?

-Váááááááááárj. Lassíts egy kicsit. Igen ez az eredeti hajszínem és igen mindenkinek más színű a haja és nem tudom. Azt magadnak kell eldöntened. Így a harmadik kérdésedre nem tudok választ adni. Az ilyen dolgokat mindenkinek magának kell meghatároznia saját értékelése szerint.

-Igazad van. Ez most hirtelen nagyon bölcs volt. Abból amit az előbb elmondtál magadról azt hittem, hogy hatalmas az egód és, hogy nem is törődsz ilyen dolgokkal. De visszavonom ezt a következtetést.

-Yukina-chan. Készen vagyok. Mehetünk a tesiterembe- hallatszott Historia hangja.

-Azt hiszem nekem ideje lenne menni, de előtte még köszönök Historiának- mondta Aomine kicsit szélesebb mosollyal, mint amilyen előtte volt. -Hé Historia. Hallom új osztálytársat kaptatok Tetsu-val. Jó szerelés. Ma is játszani fogsz?

-Neked is szia Aomine. És igen új osztálytársat kaptunk, de igazából kicsit sem ért meglepően még reggel. És ma úgy terveztem, hogy ha edzés lesz edzek, ha meccs akkor játszok. Úgyis keveset tudok játszani, mert mindig mindenki azt várja el tőlem mint lánytól, hogy majd nőies dolgokat fogok csinálni mint a tánc. Na az ilyen nem lesz még mert...

-Értem és tudom azért, mert nem vagy másban jó csak a kosárlabdában. Igazam van?- fejezte be unottan a mondanivalómat Aomine.

-Igen. Így van. Amúgy neked nem öltöznöd kéne? És ha már úgyis oda mész szólnál Akashinak, hogy beszélni szeretnék vele? Ja és még valami. Légyszi ma edzésen ne légy olyan könnyelmű velem mint legutóbb ha netán meccsre kerülne a sor. Rendben? Ó és légyszi engedd el Yukina-chant ha lehet. Elég ijedt már megint.

-Jaj, ez nem igaz Historia-chan. Most izgatott vagyok és nem történt semmi köztünk csak...

-Hagyd csak Yukina- mondta Aomine kissé ijesztően. -Ha ezt akarod Historia akkor megkapod. Ahogy akarod "Hercegnő". Én léptem. Yukina majd még beszélünk. Remélem- mondta aztán már ment is még halottuk a hangját, amint Historia bátyjával beszélget de nem igazán volt érthető. Az biztos valami Historiával kapcsolatos.

-Hah, mindegy. Menjünk be a terembe. Rendben?

-Persze. Menjünk- mondtam és aztán elmerültem a gondolataimban. Mire feleszméltem Aomine-kun, Kise-kun és Historia-chan ott álltak és Historia csurom víz volt. Hirtelen nem tudtam hol vagyok vagy hogy mit csináljak, de hirtelen három szó jött ki a számból.

-Historia! Jól vagy?- ezt kérdeztem miközben még nem voltam teljesen magamnál. Majd Aomine-kun fele fordultam és kérdőn néztem rá. Még mielőtt bármit kérdeztem volna ő már nevetett és nyitotta a száját, hogy vállaszoljon. De előtte még odahajolt hozzám és a fülembe súgta, hogy várja a választ a "majd még beszélünk"-re. Erre csak bólintottam, azt próbálva tudatni, hogy átgondolom a meghívást. Majd ezek után nyitotta a száját és azt mondta, hogy nem érdekli, hogy mi van de ma nem fog Kise Historia ellen veszíteni és ezt csak viccnek szánta. Aztán Historia nyugodtan közölte, hogy ő sem szándékozik veszíteni, majd kiment átltözni. Mikor visszajött Kuroko-kunnal leült és várta, hogy jöjjön az edző. És egész idő alatt fogták egymás kezét. Azt hiszem azért, hogy nyugodtak maradjanak mind a ketten. Aztán Kise odament Historiához és Kurokohoz majd elkezdett magyarázkodni. De mindez nem érdekelte Historiát. Aztán felállt és azt mondta:

-Nem érdekel. Nem érdekel, mert számítottam rá és most, hogy jobban belegondolok jól is tettem, hogy nem húztam fel magam. Hisz csak tréfa volt. Nincs igazam Onii-chan? A tréfára meg kapható vagyok. Nincs igazam? És amúgy is volt váltócuccom. Akkor meg miért aggódsz ennyire? Nem kell ennyit aggódnod miattam Bátyus. Kérlek ezt az egyet értsd meg. Már nem vagyok olyan gyenge, mint voltam. Sokat erősödtem mióta veletek kosarazom. És ezt te is jól tudod. Kérlek nyugodj meg és ne foglalkozz azzal a béna tréfával- mondta és mikor befejezte a mondandóját belépett az edző.

-Rendben van! Mindenki itt van?- kérdezte. -Hol van Akashi?

-Hah. Azt mondta késni fog, de kezdjük nélküle az edzést- mondta Aomine.

-Akkor, ha szólt rendben van. De mielőtt nekiállnánk az edzésnek bemutatnám a mai vendégünket aki ma jött az iskolába. Elfelejtettem a nevét, de Historia úgyis akart még néhány szót szólni. Átadom a szót Historia.

-Tehát ő itt az új osztálytársunk Himeragi Yukina, de van olyan akinek nem is kell már bemutassam, mert már ismeri- mutatott rám és mihint befejezte a mondatot Aominére nézett, mintha azzal, hogy "már ismeri" rá gondolt volna. Aztán hirtelen nagy csattanás hallatszott és mindenki az ajtó irányába sietett ahol Aomine leöntte Historiát. Aztán, mikor már mindenki ott volt és az edző a többieket kérdezve kiabált. Én is odamentem és megláttam egy vörös hajú és szemű srácot akinek a szeme inkább hasonlított egy kígyóéra mintsem emberére. Odamentem hozzá és letérdeltem mellé.

-Jól vagy?- kérdeztem, mire ő rámnézett kicsit sem mindennapi szemeivel. Úgy éreztem, mást a hideg jár át ettől a tekintettől, de nekem semmi bajom nem volt tőle. Úgy éreztem átjárja minden porcikámat és mindent meg akar tudni rólam. Nem mondott sokat Historia róla, de valahogy éreztem, hogy ő Akashi és ő az akivel Historia beszélni akart.

-Igen. Jól vagyok csak azt tudnám, hogy ki hagyott itt vizet. Amúgy a nevem Akashi Sejuurou. Te pedig biztos Historia és Tetsuya osztálytársa vagy.

-Igen. A nevem Himeragi Yukina.

-Örvendek a találkozásnak Yukina- mondta még mindig a szemeimbe bámulva.

-Úgy szintén. Historia mesélt egy keveset rólad és a többiekről.

-Tényleg?- lepődött meg.

-Igen, mert neked köszönhetően a Csodák Generációjának fele tudott az érkezéséről. Legközelebb az ilyen dolgokat légy oly szíves tartsd meg magadnak. Rendben?- mondta, majd kérdezte kissé dühösen Historia.

-Ohhh. Rendben van. De Historia....- az edző elég idegesenek hangzott.

-Mégis mit gondoltál? Mi jutott eszedbe mikor leöntötted Historiát?

-Csak tréfa volt és azt mondta, hogy nem érdeklik a történtek, mert egy tréfára bármikor kapható.

-Igaz ez Historia?

-Igen, igaz- válaszolt a lány.

-Rendben van, de akkor is legalább nem a termeben tetted volna. Így ma csak a kosárra dobást gyakoroljuk- kicsit csalódottnak hallatszott az edző hangja.

-Most miért van ennyire kiakadva sensei?- kérdezte Aomine. Nem az a fontos, hogy nem esett senkinek nagyobb baja? És mint azt már mondtam csak viccnek szántam az egészet.

-Tudom jól, hogy mit tettél és tisztában vagyok mindennel de akkor is! Hogy a jó égben jutott ilyen ostobaság az eszedbe?- kérdezte elég idegesen. Eközben Akashi és én közben odaértünk az edző mögé és ahogy a vörös hajú fiú megszólalt hirtelen az edző összerezzent.

-Kérem sensei. Nyugodjon meg. Nézzen csak körül. Nincsen senkinek semmi baja. Én sem lettem nagyobb veszélynek kitéve azzal, hogy elestem a vizes padlón, nem tört semmim. Nem ez a lényeg?- mondta a monologját teljes nyugodsággal.

"Vajon mindig ilyen nyugodt ez a srác? És az edző hogy tud ennyire és ilyen hirtelen kiakadni?" gondoltam. Annyira elmélyültem a gondolataimban, hogy a következő amire emlékszem az az, hogy Akashi kicsit oldalba lök, hogy mostmár ideje lenne elengednem őt mert mostmár meg tud rendesen állni a saját lábán. Közben Aomine eltűnt és azt hiszem, hogy az edző készül kiadni a mai feladatot. Mármint edzés téren. Igazam volt. Miután leültem a kispadra el is kezdte mondani a mondandóját.

-Tehát mint azt már mondtam ma csak a kosárra dobást tudjuk/ fogjuk gyakorolni mivel valaki elmebeteg tréfát űzött a teremben. Ennek köszönhetően most a teremben egy hatalmas víztócsa áll. Ennek köszönhetően ma nem lesz kis meccs. Tehát mindenki vegyen egy labdát és kezdjem gyakorolni- adta ki a parancsot.

-Csak kosárra dobás vagy zsákolás is?- kérdezte Historia.

-Csak kosárrakosárra dobás- kapta meg a választ. -Kuroko te menj gyakorolni a passzokat!

-Ahhoz kell még valaki- kommentelt. -Egyedül nem tudok gyakorolni.

-Igazad van. Öhmmm... Historia, menj gyakorolj Kuroko-val.

-Rendben- dobta az éppen kezében lévő labdát a kosárba.

"Vajon milyen lehet profinak lenni? És az milyen érzés amikor valaki felnéz rám? Milyen lehet ilyen zsenik között játszani?" tűnődtem miközben néztem a többieket ahogy edzettek.

Miközben néztem őket oda-oda pillantottam Historiára és Kurokora láttam, hogy igazán jól érzik magukat. Aztán egyszer csak ott termett mellettem Aomine és ugyanúgy ahogy én is, figyelemmel kísérte az edzést. Aztán az edző odajött hozzá és ültő helyében lenyomatott vele kb. ötven fekvőtámaszt.

-Kár volt visszajönnöm- motyogta olyan halkan, hogy az edző ne hallja. -Yukina nem akarnád lerövidíteni a fekvőtámaszok számát?

-Bocsesz- nevettem. -Meg lett adva egy szám és betartom azt.

-Na ne már!- förmedt rám. -Ne légy ennyire jótétlélek! Légy oly kedves és mondd meg az edzőnek, hogy kész vagyok.

-Biztos vagy benne?

-Igen. Teljesen biztos.

-Rendben van. Akkor mindjárt jövök. Rendben?

-Ok- mondta és visszaült a padra. Én pedig elmentem szólni az edzőnek. Nem sok idő telt bele megint ott ültem Aomie mellett. Ezek után nem nagyon történt semmi, így nem igazán tudtam mihez kezdeni.

-Na jó- mondta az edző. -Mára ennyi volt. Mehettek. Kivéve Aomine. Te még maradsz egy kicsit.

-Dedededededede! MIÉRT????- hitetlenkedett.

-Nyudodj meg- próbáltam nyugtatni. -Biztos nem vészes. Nem igaz?

-Igazad lehet- nyugodott meg.