Újonnani régi barát

Historia-chan  2015.02.07. 12:07

-Na, milyen volt?- kérdeztem Yukinát az edzés végeztével.

-Elég fura. Mármint hat srác és mindegyikük másban tehetséges. Na meg a hajuk! Elképesztő- felelte.

-Igen. Én is ezt gondoltam egy évvel ezelőtt. Kissé fura volt belépni átlagosan a zsenik közé. De úgy gondolom az volt a legfurcsább, hogy Akashi már várt minket. És olyan volt mint egy kétlábon járó....- valaki megfogta a vállamat. Hátranéztem és megláttam, hogy ott áll mögöttem az imént említett Akashi. -Emlegetett szam... Akarom mondani. Pont most meséltem Yukina-channak, hogy milyen volt az első alkalom amikor veled azaz veletek találkoztunk a bátyámmal.

-Ez mind rendben van, de mit akartál mondani mi vagyok?- érdeklődött.

-Csak azt akartam mondani, hogy olyan voltál mint egy kétlábon járó szuperszámítógép. És azt hiszem most értettem meg miért.

-Igen? Akkor miért?

-A szemednek köszönhetően. Nem?

-Hát. Fogalmazhatunk így is. Ha ennyire le akarod egyszerűsíteni.

-Igen ennyire le akarom egyszerűsíteni!- vágtam rá. Ekkor kinyílt a tesiajtó. Amint kinyílt belépett egy olyan srác akit általános óta nem láttam mármint mióta elkezdődött az alsó közép el akartam kerülni. "Hát ez most szuper itt állok tétlenül és Ő pedig az ajtóban. Most mit fogok csináni? El kell bújnom. De hova? Nem nem fogok elfutni! Várható volt, hogy egyszer ez is megtörténik. Nen futhatok el a baj elől. Egyszer úgyis utolér és akkor nincs menekvés előle. Úgyhogy jobb ha hamar túlesek rajta." gondoltam miközben Ő közeledett. De nem estem kétségbe.

-Öhmm. Lehet még a kosárcsapatba jelentkezni?- kérdezte tétován. Összeakadt a pillantásunk és nem ereszetette az enyémet. Aztán pedig megszólalt újra. -Historia?- kérdezte elképdeve.

-Igen. Miért baj, hogy itt vagyok, Rin?- kérdeztem kicsit erősebben, mint szerettem volna.

-Nem. Csak.... Csak megkérdezetem. Semmi bajom nincs vele, hogy itt vagy, csak....

-Csak mi?- kérdeztem kissé mereven.

-Csak annyi, hogy nem nagyon látni lányokat FÉRFI kosárlabda csapatban- valami oknál fogva kiemelte a "férfi" szót. Gondolom célozva arra, hogy elméletben nekem semmi keresnivalóm nem lenne itt de mégis itt vagyok.

-Hát... Mivel nincs női csapat így nem is meglepő, hogy itt vagyok- keltem vitára.

-De akkor is nem baj, hogy te vagy az egyelen lány és...

-És mi? Mondjad mi bajod van azzal, hogy ÉN azt csinálok amit AKAROK és ÉLEK a szenvedélyemnek?

-Egy szóval nem mondtam ilyet- emelte meg a hangját ami kicsit fura volt tőle. Már nyitottam a számat, higy megszólaljak, de Akashi megelőzött.

-Azt hiszem nem azért jöttél, hogy vitatkozz az egyik legtehetségesebb NŐI tagjával a klubbnak. És amúgy is az én jóváhagyásommal van itt. ÉN engedtem meg neki, hogy itt legyen. Úgyhogy ha kérdésed van vele kapcsolatban akkor kérdezd az edzőt elsősorban, aztán pedig engem. Érthető voltam?- nézett rá gyilkos pillantással. Úr Isten Akashi Sejuurou megvédett engem Kise Historiát és tehetségesnek nevezett. Nem hittem, hogy megélem ezt valaha. És mégis. Megtörtént. Azt hiszem arra célzott, hogy itt az alkalom, hogy lelépjek, mert.... Hát van egy "kis" dolgom. Na jó nagy. Megígértem Neko-nak, hogy elmegyünk vásárolni. Azt hiszem már vár is.

-Hát akkor most én megyek mert..- ez nem lehet igaz Matsuoka Rin félbeszakított.

-Várj. Kérlek. Ne menj még el. Csak annyit szeretnék mondani, hogy szeretnék veled beszélni....- most én szakítottam félbe.

-Rendben, de nem most és nem ma. Már van programom Neko-val. És most mennem kell. Szia.

-Renben van. Akkor mikor érsz rá?

-Azt hiszem, hogy holnap edzés után nincs semmi dolgom.

-Akkor holnap délután megvárlak a suli előtt.

-O-ok. Akkor holnap. De mostmár tényleg mennem kell. Viszlát mindenki!- azzal már szaladtam is ki, az öltözőbe átöltözni.

***********************************************************************

Aznap már Neko nem is kérdezte meg mi történt edzés után. Nem is akartam volna rá válaszolni. Csak vásárolni akartam és semmi mást.

-Biztos, hogy jól áll?- kérdeztem kicsit félénken mert kicsit nehezemre esett felvenni egy ruhát. Nagyon kevés alkalom van amikor ruhát veszek fel. De most muszáj volt. Muszáj volt, mert Neko elhatározta, hogy széppé tesz engem a következő randimra Tetsu-val. Igazából az első igazi randink. Ezért Neko elhatározta, hogy megszépít.

-Igen- mosolygott rám- Magamra erőltettem egy mosolyt, hogy viszonozzam. -Tökéletesen áll. Nagyon gyönyörű vagy.

-De ugye tudod, hogy Tetsu azért szeret, mert olyan vagyok amilyen? És nem is akarok nagyon megváltozni. Nem akarok nagyon sokat....- elgondolkodtam, hogy is kéne folytatnom a mondatot. -Nem akarom elrontani a kapcsolatunkat Tetsu-val ezért nem akarok nagyon megváltozni erre a randira. Ugye megérted?

-Igen értem mire célzol és megnyugodhatsz, nem leszel más.... Annyira.

-Haha. Az annyira nekem nem elég azt akarom, hogy olyan maradjak amilyen vagyok.

-Hahaha. Rendben van. Akkor a sminket hanyagoljuk. Rendben?

-Tökéletes.

Ezután már nem beszéltünk sokat és nem is volt fontos. Kicsit izgultam már most a hétvége miatt. Nem akartam elrontani köztünk semmit. És nem is szerettem volna, ha köztünk bármi is megváltozna. Miután hazaértem már bőven aludnom kellett volna és a bátyám is kb. 50-szer hívott és utánam is akart jönni, de megnyugtattam, hogy Neko-val vagyok és hamarosan otthon leszek. A harmadik "Figyelj maradj ott ahol vagy érted megyek" után tényleg hazaértem. Annyira nem volt már erőm, hogy rögtön a szobámba mentem és lefeküdtem aludni.

***********************************************************************

Másnap edzés után mint megígértem Rinnek elmentem vele. Elmentünk egy gyorsétterembe és ettünk, hogy visszakapjam az erőmet. Közben hallgattam amit mond.

-Tudod már általános vége óta akartam beszélni veled.... Azért, hogy bocsánatot kérjek minden bunkóságomért meg a többiért. Már azóta, hogy bunkóztam azóta akartam bocsánatot kérni, de nem volt hozzá elég bátorságom. Vagy pedig az utóbbi időkben.... Mármint azóta, hogy te meg Kuroko együtt vagytok azóta mégannyira nem volt bátorságom odamenni hozzád és elhívni, hogy beszélhessünk. Aztán ma megkeresett Aomine... És azt mondta, hogy ott vagy edzésen és, hogy...- kicsit az asztalba ütöttem a lábam ahogy megrándultam.

-Azt mondod, hogy Aomine szólt neked? Pontosan mikor?- kérdeztem kissé meglepődve és kétséget kizáróan sejtettem, hogy ez is az ő hibája mint, ahogy az is, hogy kétszer kellett öltöznöm a vizes poén miatt, amivel amúgy az ég világon semmi bajom nem volt gyakorlatilag csak a víz része. Ennyi.

-Igazából csak annyit mondott, hogy ott vagy, de készültem bemenni, mert tényleg csatlakozni akarok a kosárklubbhoz. És amúgy szép dolog volt Akashitól?

-Igen Akashi- mondtam miközben a harmadik hambi maradékát tüntettem el.

-Tehát szép dolog volt tőle, hogy megvédett. És tudom, hogy igaza van. Azt is tudom, hogy ha nem ő szólal meg akkor sértések áradata fogad engem a te részedről. De- dőlt hátra elégedetten a székén. -Nem azért hívtalak el, hogy ilyen dolgokról beszéljünk, hanem azért, hogy a múltban történtek miatt bocsánatot kérjek. Tehát kezdjük ott, hogy voltak nagyon bunkó pillanataim, amit annak ellenére, hogy jó barátok voltunk rajtad töltöttem ki.

-És mikor elloptad az első csókomat meg amikor megverted a bátyámat. Folytassam még? Ja nem tudom, mert a történtek nagy része a bunkóságodnak volt köszönhető.

-Hahah. Igen. De azt ismerd be, hogy a csók jó volt. Nem igaz? Én néha még azóta is azt álmodom. Ahogy megfogom a kezed és elhúzlak egy üres helyre és.... Auuuu. Ezt most miért kaptam? Miért rúgtál lábon?

-Nyugi. Mindjárt elmúlik és csak ezért, hogy fogd be. Amúgy meg most érezheted, hogy mégegyszer ez nem fog előfordulni. Haizaki-t sem kíméltem és még néha most sem amikor rám akar mászni, de csak akar. Ha megpróálja megmutatom neki, hogy mit jelent az, hogy egy olyan báty mellett nőttem fel aki tudott segíteni az önvédelemben. Ja meg mióta a Csodák Generációjával edzek még erősebb lettem. Azt hiszem erősebb mint valaha ja és a másik, hogy az edzésnek köszönhetően az ugrásaim is egyre nagyobbak.

-Ezt meg hogy érted?- kérdezte elképedve.

-Úgy ahogy mondom. Az ugrásaim magassága nő. És egyre pontosabb vagyok. Mármint, hogy hol kapom el a labdát. Midorima hosszú hárompontosait is elkapom pont mielőtt bemenne a kosárba. Érted?

-Háááát fogjuk rá, hogy igen. De visszatérve az eredeti témára....

-Igen megbocsátok. Nem kell annyit aggódni. És azt hiszem, hogy holnap ott kell lenned az edzésen. Mármint valami ilyesmit mondott az edző és Akashi.

-Ez azt jelenti, hogy a csapat tagja leszek?

-Még nem. Először fel akarják mérni mire vagy képes. De én is próbára akarlak tenni.

-Hogy mi?- képedt el. -A "Csodák Generációja" Kise Ryoutájának húga Kise Historia próbára akar tenni engem?

-Most mi van? Vagyok olyan jó mint a "Csodák Generációja"! Sőt még jobb is. Tehát vagy kiállsz velem egy egy-egy elleni meccsre vagy arra sem vagy méltó, hogy elgyere az edzésre ami mellesleg az első osztályúak edzése. Tehát a legjobbaké. Kiállsz vagy sem?

-Na jó. Ha ennyire fel akarsz mérni muszály vagyok igent mondani.

-Éljen! Akkor menjünk a pályára. Még jó, hogy ma nálam volt a kosárlabdám.

-Oké- mondta.

Miközben a pálya fele mentünk Rin nem egyszer végignézett rajtam. Gondolom azért, mert szoknyában voltam. Mikor odaértünk lepakoltunk az egyik padhoz és hitetlenkedve nézett rám.

-Mi van?- kérdeztem megunvan a bámulását.

-Szoknyában akarsz ellenem játszani? Úgy értem libbenni fog és én fogom magam rosszul érezni miatta.

-Nem nem fog libbenni. Az egyenruhához tartozó szoknyában ez a legjobb, hogy nem libben. És ne engedd el a fantáziádat. Érthető voltam?

-Igen. És ha te így akarod akkor jó. Kezdhetjük? Hé hova lettél Historia?

-Itt vagyok!- kiálltotam a pályáról. -Gyere már! Nem férek a bőrömbe, hogy játszhatok! Gyere!

-Megyek.

Ezután azt hiszem órákon keresztül játszhattunk, mert mire felocsúdtam már sötétedett. Aztán meghallottam a bátyám és Tetsu hangját meg... Aomine hangját? Hirtelen csak a hangokra tudtam koncentrálni és észre sem vettem, hogy a testem külön cselekszik és még egy kosarat dobtam.

-Jól érzed magad, Historia?- zökkentett ki Rin az ámulatból.

-Persze. Csak azt hiszem a bátyám, Tetsu és Aomine hangját hallottam. Mennyi az idő?

-Kilenc múlt. Miért?

-Csak azért mert már otthon kéne lennem. Biztos, hogy a bátyám már aggódik- és ekkor megláttam Aominét és Tetsut.

-Hé Kise!- kiálltotta Aomine. -Itt a húgod a pályánál!

-Öhmmmm. Ti mit kerestek itt?- kérdezte Rin kicsit furcsán nézve.

-Pontosabban kit- javított Tetsu. -És amúgy sem lenne baj, ha csak úgy itt lennénk.

-Kise hívott, hogy Historia még nem ért haza és telefont sem veszi fel- közölte Aomine. -És Tetsunak igaza van. Ha csak úgy itt lennénk akkor sem lenne értelme feltenni ezt a kérdést Matsuoka.

-Hé. Álljon meg a menet!- szóltam közbe. -Aomine te segítettél engem megkeresni?

-Baj? Nem utállak. Ezt jól tudod. Akkor miért ne segítenék.

-Unatkozott- mondta Tetsu.

-Ne rontsd el a pillanatot Tetsu!

-Ria!- hallottam Ryouta hangját. -Jézus mégis mi a fenét képzelsz?- és most jön a fejmosás. -Tudod mennyi az idő? És azt, hogy még nincs csak tavasz közepe? És azt, hogy....

-Igen, tudom- szakítottam félbe. -Csak próbára tettem Rint, hogy érdemes-e egyáltalán a kosárcsapatba.

-Ilyenkor? Dehát...

-Nem már egy ideje játszottunk. És hát tudod, ha jól érzed magad akkor csak úgy repül az idő. Nagyon sajnálom.

-Ez mind rendben van, de... TE SZOKNYÁBAN KOSARAZTÁL?

-Igen.

-Kise tudnod kéne, hogy ha Historia nem a tesiteremben játszik akkor mindig szoknyában itt a pályán- mondta Aomine.

-Köszi- súgtam neki.

-Nincs mit. Én is megtanultam már ezt. És hát azóta is fáj az a vereség.

-Most nem ez a lényeg- szólt közbe Tetsu. -Igen Ria ilyen. De akkor sem most kéne ezt megvitatni. Késő is van. Ők ketten ki is vannak melegedve tehát én azt javaslom menjünk haza.

-De még nem fejztük be a meccset- mondtam szomorúan.

-Igazából, de befejeztük- mondta Rin. -Te nyertél hatalmas előnnyel.

-Tényleg?- néztem rá.

-Igen. És mindenkinek igaza van. Mostmár haza kéne menni, mert holnap suli és hát jó lenne nem zombiként bemenni. Nincs igazam?

-Igazából nincs- vágta rá Aomine. -Nincs mert nem zombik lennénk, hanem alvajárók egész nap.

-Ezzel egyet kell értenem- nevetett Ryouta.

-Hát persze. Az alvajárók rosszabbak, mint a zombik- értett egyet Tetsu is.

-Nem is tudom. Nekem elég egy kis alvás és olyan vagyok mint mindig- mondtam kicsit kihívóan.

-Nem baj- mondta a bátyám. -Menjünk haza, Ria. Pihenjük ki magunkat.

-Rendben van.

-Itt a cuccod- nyújtotta át Rin a tákámat és a labdát. -Akkor találkozunk holnap a suliban.

-Igen- mondta két ásítás között Aomine. -Viszlát mindenkinek. Én mentem.

-Sziasztok- mondta Tetsu. -Remélem nem feljtetted el a szombatot. Jó éjszakát.

-Persze, hogy nem- mondtam mosolyogva. -Neked is.

Miután mindenki elment Ryouta meg én mégegy kicsit maradtunk.

-Amúgy mi lesz szombaton?- kérdezte.

-Úgy látszik, hogy Neko nem szólt neked. Tetsuval leszek egész nap.

-Szóval randitok lesz?

-Igen- válaszoltam egy hajtincsemet piszkálva.

-Örülök, hogy találtál valakit. De mostmár tényleg menjünk haza. Késő van.

-Rendben- azzal elindultunk hazafele.